Hálózati tanulás

Divatba jön-e a konnektivizmus?

2011-04-05T02:16:00.005+02:00

Kulcsár Zsolt és Ollé János konnektivista üveggyöngyeit olvasgatva most megint elméláztam egy kicsit a konnektivista képzésekkek kapcsolatos kérdésekről (uh, micsoda alliteráció).

Ezeket valami ilyesmi formában már korábban is feltettük magunknak:

Az információs korszak mibenlétét taglaló írások már-már unalomig ismételt témája a webes közösségi hálózatok (social networking) dominanciája és társadalomformáló szerepe. Kétség sem fér hozzá, hogy pl. a tömegkommunikációhoz, vagy a marketinghez kapcsolódó területeken egyre inkább megkerülhetetlen a webes közösségi hálózatok szerepe.

De van-e mindennek létjogosultsága az oktatási szférában?

Az e-learning területén megfigyelhető egyfajta trend, ami a számítógéppel támogatott oktatásból (CBT) kiindulva a web-alapú képzéseken (WBT) és tanulásmenedzsment rendszereken (LMS) keresztül a személyre szabott oktatási környezet (PLE), ill. a közösségi hálózatokra alapozó konnektivista szemlélet irányába mutat. Ennek ékes bizonyítéka, hogy nálunk is kezdenek „divatba jönni” a hálózati együttműködésen alapuló, online konnektivista kurzusok.

A magam részéről igyekeztem bekapcsolódni az összes ilyen hazai eseménybe (már amiről tudomást szereztem persze) és próbáltam mindenhonnan ellesni valamit (ha már hálózati tanulunk, vegyük komolyan :) kezdve a htk01-től, kulcsi és pp kewlapos képzésein át a pedagógia online kurzusaival bezárólag. Sajnos pont a legizgalmasabbról: Kallós Béla nyári szünetben! szervezett online matekszakköréről maradtam le, de utólag azért oda is bekukkantottam. És akkor még nem is szóltam a menet közben javában zajló "saját" képzéseinkről, ami a Tenegen kísérlet, majd az e-learning módszertan tanároknak vonalon mozgott. Azon kaptam magam, hogy úgy járok a konnektivista kurzusokra, mint más a sarki kocsmába...

Szóval mindeközben folyamatosan azon gondolkodtunk, hogy rendben ez mind szép és jó, de vajon lehet-e konnektivista szemléletben tanár-továbbképzési programokat megvalósítani?

A Promptos képzéseknél mi abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a számítógépet akár csak minimális szinten használó tanárok munkája során is számtalan olyan digitális formában tárolt tananyag, dokumentum, prezentáció, módszertani tapasztalat, vagy jó gyakorlat gyűlik össze, melyet kár lenne az asztalfiókok, vagy épp merevlemezek mélyére zárni.

Az igazi kérdés tehát az, hogy vajon a hálózati együttműködés technikájával létrejöhet-e a pedagógusok közötti tudásmegosztás, vagy sem? Láthatóvá és hozzáférhetővé tehetők-e a tanári íróasztalok és mappák rejtett kincsei?

Most megint ezeken a kérdéseken gondolkodom, és megint nem tudom a választ. De valami azt súgja, hogy a válaszhoz vezető út éppen a fenti konnektivista képzéseken, programokon keresztül vezet. Akkor fogalmazódott meg bennem egy furcsa „fordított” logika, amikor Ollé János a III. Oktatás-informatika konferencián összefoglalta témához való barátságos, sőt támogató viszonyulását.

Azóta kicsit úgy vagyok ezzel, mint a Galaxis útikalauz a végső válasszal: mintha tudnánk a választ, ami egy szóval a közösség (kicsit bővebben pedig a közösségi hálózatok szerepe, vagy hálózati együttműködés). Csak nem tudjuk a kérdést! Mintha egész egyszerűen – kiváltképp oktatási fronton – csak egyénekben tudnánk gondolkodni. Mintha egyéneket kérdeznénk és furcsamód a közösségek adnák meg a válaszokat. Amit persze nem értünk, úgy, ahogy az útikalauz felspannolt tömege sem érti a 42-t.

Lehet, hogy ez az analógia is itt félrevisz, nem tudom. Bizonytalan vagyok...

Azt sem tudom, hogy a konnektivizmus tanuláselmélet-e vagy sem, de őszintén szólva engem nem is ez a kérdés izgat leginkább, hanem az, hogy a körvonalazódó módszertanból mit tudunk átültetni a távoktatási gyakorlatunkba.

Saját képzéseinkben azt láttuk, hogy a hálózati együttműködés eredményes. Hogy a közösség többre jut, mint az egyén. Hogy a tudásmegosztás működik, ráadásul élményszerűen működik. Egy közösségi portált, egy fórumot, egy kurzust nem lehet magára hagyni. A közösségnek inspiráció kell! Mondjuk néhány karizmatikus figura, vagy sok-sok hasonlóképpen gondolkodó, esetleg sok másképp gondolkodó egyén. Vagy ki tudja, hogy a közösséget ki/mi inspirálja? Mi a motiváció? Ezek megint fontos kérdések.

Az online közösségi „lét” egyik legnehezebben megemészthető formája a twitternek nevezett őrület, ami – kulcsinak és a htk01-nek köszönhetően – rajtam is úrrá lett. Korábban ígéretet is tettem (twitteren :), most akkor röviden csak egyetlen példa arra, amikor fontos szerepet kapott nálam ez a kezdetben tényleg totálisan értelmetlen, öncélú badarságnak tetsző izé:

A már említett III. Oktatás-informatika konferencia ebből a szempontból (is) mintaértékű volt, mert a twitternek és az ustreamnek köszönhetően olyan szinten tudtam nyomon követni az eseményeket, ami a helyszínen, „fizikai valómban” egyszerűen kivitelezhetetlen lett volna. Kicsit nehéz volt néha egyszerre 3 előadást figyelni, de azért nem volt lehetetlen. Arról nem is beszélve, mikor az előadás közben az egymástól több száz kilométerre lévő hallgatóság valósidőben megbeszéli, hogy az előadónak hol és miért van, vagy épp nincs igaza. Vagy látom, hogy ki milyen szendvicset szerzett magának a szünetben. Egyszerűen olyan az érzésem volt, mintha egy focimeccsről 8-10 „szpíker” közvetítene egyszerre, ráadásul úgy, hogy közben mind játszik is!

És ezt még nagyon sokáig részletezhetném, de már így is kicsit túlzásba estem. Mindenesetre ez annyira jól működött, hogy komolyan elhatároztam: a következő konferenciára sem megyek el személyesen!

Egy másik kapcsolódó élményemben "beültem" (ustreamen) Ollé János A tanítás és tanulás rendszerszemléletű megközelítése című órájára:

Gondoltam jegyzetelek is közbe (twitteren), hogy megmaradjon mikor mi jutott eszembe az előadás közben. Idemásolom a menet közben „született” tweeteket. (Aztán eszembe jutott, hogy annak azért megvan a maga diszkrét bája, mikor az ember már önmagával beszélget a weben - kezdek is megijedni.)

"Beültem" Ollé János órájára az Ustreamen - kár, hogy a kérdéseket nem hallani, úgyhogy mindenkinek mikrofont!
Épp a belső motivációról van szó. Azon gondlkodtam, hogy pl. én most tanulok? És ha igen miért? Mi a motivációm... mindjárt meggondolom.
Eleve érdekel, milyen órát tart? (jót) Aztán kíváncsi vagyok, hogy a tudomány mit mond arról, amit én a gyakorlatban csinálok (távoktatás)
Na, ez a konstruktivista modell pl. működik a mi távoktatásunkban, bár a konnektivizmusból indultunk ki...
Megint nem hallani a hallgatókat... áh. (pedig de kíváncsi vagyok:)
Fb, Moodle, WP, NING? - ez most miért kérdés nem értem. A technológia szerintem ebben a kérdésben nem releváns.
Ezek elég flexibilis rendszerek ahhoz, hogy "hozzáigazítsuk" őket az adott modellhez, nem? A FB talán kevésbé...
Na most már kíváncsi vagyok mit mond a konnektivistáról.... :)
A konstruktivizmusból már csak egy lépés a konnektivizmus? A komplementer dolog tetszik, de kicsit félek mindig az ilyen abszolút ideáktól
Na jól van csináljunk komplementer rendszert, ez tetszik! Ha most belegondolok ilyesmit csináltunk eddig is :)
jó volt tényleg, na megnézem majd a távoktatásost is. Fel vagyok csigázva úgymond :) Csak most átszellemülök és megyek tanítani

Egyébként pedig Jó napot!
Egyelőre ennyi!

Szerintetek… kóros?

Gondolattérkép építkezős

2011-03-25T16:46:00.003+01:00

Jó rossz szokásomhoz híven hanyagoltam a blogot, de most végre megtöröm a csendet. Eredetileg a Tenegenes kísérleti képzés egyik "tutori blogjaként " indult a dolog, de aztán a sors mindig úgy hozta, hogy többet foglalkoztam mások blogjaival, mint a sajátommal. Kicsit gondolkodtam is, hogy érdemes-e fenntartani tovább, de ha már belekezdtem legalább elvarrom a szálat... aztán majd meglátjuk meddig tart.

A blog tartalmi és formai dolgait illetően egyaránt jellemző valamiféle strukturálatlan koncepciótlanság (már amennyiben létezik ilyen kategória egyáltalán) - ami érthető is, lévén egy hirtelen felindulásból elkövetett naplóról van szó. Eleve nagyban meghatározza a lehetőségeket, hogy anno egy ilyen idióta domaint sikerült választani magamnak, hogy tenegen2.blogspot.com :) Mindenesetre így visszanézve próbáltam megfogalmazni, hogy nagyjából miről szól az eddigi pár bejegyzés, és azt találtam, hogy leginkább a konnektivizmus - eLearning - felnőttképzés vonalon mozognak a posztok (esetleg web2.0) úgyhogy ha a domainről nem is költözöm el, talán a címet megváltoztatom majd valami ilyesmire. (pl. hálózati tanulás)

Igazából nem is erről akartam ám írni, hanem arról, hogy az elmúlt hónapokban (ill. lényegében még az elmúlt évben) lezajlott egy újabb e-larning módszertani kurzusunk tanároknak. A "helyszín" a Prompt Oktatóközpont távoktatási portálja volt, ahol ismét sok kiváló kollégával sikerült megismerkednem és élményszerű tudásmegosztásban volt (megint) részem. Kaptam sokat, amit ezúton is köszönök.
Rengeteg gyakorlati tapasztalat gyűlt össze (ismét), hogy mitől, hogyan lehetne még jobb távoktatást csinálni, mert ez sajnos iszonyatosan nehéz. Majd szépen fokozatosan beszámolok ezekről - így leírom, ezzel is ösztönözve magamat, hogy tényleg így legyen. Hátha...

Ami most épp a kezem ügyébe akadt, az a kis gondolattérképünk, amit néhány aktívabb hallgatóval közösen készítettünk. Megintcsak hirtelen felindulásból készítettem belőle egy kis videót, hogy hogyan is épült eddig ez a dolog. A téma: web2.0 eszközök az oktatásban - sok dolgot tartalmaz, sok dolog hiányzik, de a közös alkotás mindenképp élményszámba ment... azt hiszem.

Erről van szó:

Ezúton is köszönet az alkotóknak és együttgondolkodóknak: Bedő Ferenc, Jávorkai Attila, Kalácska Nóra, Ládi Klára, Matúz Éva, Szeverényi Irma, Tuboly Rita, Vincze Andrea. (Ugye tudjátok, hogy nincs még vége...)

Fenti alkotók - vagy önszántukból, vagy erőteljes ráhatásunkra :) - kivétel nélkül saját blogot is vezetnek. Nagy örömömre ezekkel egyre több helyen találkozom az interneten, de anno a módszertani kurzus keretein belül mi is összegyűjtöttük őket egy felületen, úgyhogy ha valakit egyben érdekel a egész bátran kattintson ide!

Hálózatosodás közösségileg :)

2010-11-03T01:31:00.001+01:00

Lassan, de biztosan beindulni látszik az e-learning módszertannal foglalkozó távoktatási kurzusunk legújabb etapja.

Szerencsé(tlensége)mre nagyon sok érdekes ember kacsolódott be a portálon (edu.prompt.hu) zajló munkába, ki-ki vérmérséklete szerint aktivizálódott is az elmúlt pár napban. Jó lenne, ha ez a tendencia tovább erősödne, bár már így is komoly erőfeszítéseket igényel a rengeteg tartalom áttekintése. (De azért nehéz lesz kifogni rajtunk.)

A pécsi e-learning módszertani konferencián a közösségi hálózatok kapcsán arról beszéltem, hogy engem elsősorban azok az élmények érintenek meg, amikor pl. bemegyek egy "vadidegen ismerősökkel teli eladóterembe". Olyan emberek közé, akikről sokmindent tudok webes megnyilvánulásaik révén, mégsem mondhatom, hogy ismerem őket, hiszen soha nem találkoztunk. Többször átéltem már ezt, de erőteljesen három alkalommal volt ilyen furcsa érzésekkel teli élményem:

- Először a III. Országos Interaktív Tábla Konferencián, ahol az (azóta "megboldogult") Aktívtábla blogon kialakul webes közösség "kelt életre".
- Második alkalommal a 2010-es MoodleMoot-konferencián, ahol úgy ültem be 1-1 szekcióba, hogy lényegében mindenkit ismertem (weben keresztül) mégsem ismertem igazán senkit.

- Harmadjára pedig a már említett pécsi konferencián, ahol olyan kollégákkal volt szerencsém végre találkozni, akikkel azt megelőzően 8-10 hónapon keresztül dolgoztunk együtt egy folyamatosan (át)alakuló, formálódó webes felületen.

Az pl. kifejezetten vicces és nagyon emberi pillanat, amikor egy zsúfolt teremben mondjuk 15-20 ember arra koncentrál, hogy internetes portálokra feltöltött profilképek alapján próbáljon másokat beazonosítani! :)

Fentiek okán már-már reflexszerűen elmosolyodtam, mikor az épp aktuális promptos képzés egyik résztvevője (Kálmán Enikő) a következőeket írta Első napom a virtuális térben címet viselő posztjában: "Valahogy tényleg azt érzem, tagja vagyok ennek a csoportnak, Ti vagytok az én ismeretlen ismerőseim."

Arról nem is beszélve, hogy a jónéhány jelentkezőt szintén ismerek (persze mintegy "közösségi hálózatilag") és azt hiszem ez már nem lehet véletlen kategória.

Most akkor vagy túl kicsi az Internet, vagy én vagyok már túl sok helyen! Mindenesetre ideje lenne kissé visszafognom magam...

E-learning módszertan

2010-10-21T00:34:00.000+02:00

E-learning módszerek a gyakorlatban kurzus - Együttműködésen alapuló webes tanulási környezetben.

A Tenegen projekt távoktatási oldalán közel egy éven keresztül zajlott az az oktatóknak szóló kísérleti képzés, melynek alapvető célja volt, hogy felhívja a tanárok, képzők figyelmét a hálózati tanulásban rejlő pedagógiai lehetőségekre és az oktatási folyamatban alkalmazható újszerű webes eszközökre.
A megszerzett tapasztalatok felhasználásával és néhány módszertani elem újragondolásával 2010. október 28-án E-learning áttekintés címmel távoktatásos formában indítjuk be a képzés első modulját.

Jelentkezés és további információk: edu.prompt.hu

Tenegen(em)

2010-10-15T17:36:00.000+02:00

Mi tagadás, kicsit a szívemhez nőtt ez az egész Tenegenes móka, furcsa lesz nélküle...

2010 októberében a Tenegen projekthez (is) kapcsolódó konferenciát tartottunk Pécsett E-learning módszerek a hazai iskolák gyakorlatában címmel. Szerettünk volna egy olyan összejövetelt, ahol valóban a képzésben résztvevő tanárok mondják el gyakorlati tapasztalataikat! Mit próbáltak ki? Mire jutottak? Mit szerettek meg és mit tartanak hasznosíthatónak? És leginkább milyen reakciókat váltott ki mindez a másik oldalon? (Netgeneráció? - ugye - de, mint a konferencián kiderült még/már ez sem biztos:)

Nos, a tanárok elmondták! Én pedig csak ámultam!
Hogy mennyi ötlet, mennyi kreativitás, mennyi lelkesedés, aktivitás, inspiráció és leginkább mennyi munka (és remélem azért némi kis öröm is) volt mindabban, amit az előadók - nevezzük most "Tenegenes tanároknak" - bemutattak, az egyszerűen lenyűgöző volt. Amikor a tanári portfoliókról, meg a közkincsekről papoltunk, pontosan ezekre a személyes élményekre és tapasztalatokra gondoltunk, amit valahogyan jó lenne megosztani. Mert most már én is azt mondom, hogy ezek bizony tényleg kincsek!

Az első napon (október 1.) tudtam személyesen jelen lenni, amikor

Kőváriné Kovács Andrea igazgatónő a "vendéglátók" nevében köszöntötte a résztvevőket;
Hartyányi Mária a Tenegen projekt és a kísérleti képzés céljairól, elveiről, jelenéről és jövőjéről tartott egy igen hatásos és inspiráló előadást;
Matúz Éva bemutatta web 2.0-s arzenálját és azt, hogy gyermekei milyen hihetetlen mértékben "bontakoztak ki" általa (mármint persze leginkább Éva által);
Fodorné Tóth Krisztina igen meggyőzően "bontotta le" mindazt, ami a hagyományos tanár-képről élt bennünk és - mintegy mellékesen - beszámolt saját kurzusainak adminisztrációjával kapcsolatos "önszorgalomból" végzett munkájáról, ami szubjektív véleményem szerint minden valamire való oktatási intézményben egy egész emeletnyi munkatárs feladatainak felel meg;
Hajdicsné Varga Katalin a Kaposvári Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén zajló munkájáról számolt be, valamint arról a pikáns örömhírről, hogy nagy valószínűség szerint a Tenegen kísérlet "hozadékaként" hamarosan "e-learninges bölcsész kurzust" indít az egyetemen;
Schönwiesner Erika hihetetlen pozitív energiákat sugározva beszélt a pécsi gimnazisták "behálózásáról", valamint a közösségi szellem erejéről;
Uher Bertalan előadása nem csupán lehengerlő stílusa okán volt "zene füleinknek", hanem ezért is, mert bepillantást engedett abba a szerteágazó online zenész közösségbe, ami a Tenegen tiszteletbeli zenetanára munkája nyomán van kibontakozóban;
Jómagam azzal kapcsolatban bátorkodtam kérdéseket feltenni, hogy mi módon gyűjthetnénk össze, őrizhetnénk és oszthatnánk meg a képzés során összegyűlt roppant értékes tanári tapasztalatokat;
Fehér Péter és Hornyák Judit olyan összeszokott előadóknak tűntek, mintha nem is a Tenegen kapcsán ismerték volna meg egymást, hanem minimum egy óvodai csoportól indultak volna - egy olyan (a Tenegen-kérdőívek eredményein is alapuló) szerteágazó Netgenerációs felmérés eredményeit mutatták be, amely azt gondolom nem csak hazánkban egyedülálló.

A második napon sajnos már nem voltam, de Varga Árpinak hála van mintegy 12 GB videóanyag az előadásokról, amit szeretnék majd megosztani például azon a portfolió-oldalon, ahol a konferenciával kapcsolatos anyagokat gyűjtjük. Ahogyan lenni szokott, ez még erősen hiányos, de tudjátok megint az van, hogy sokkal több a feladat, mint a rendelkezésre álló idő! Ismerős ez nektek valahonnan? :)

Szóval köszönöm nektek ("Tenegenistáknak") ezt az elmúlt egy évet és egy szónak is száz a vége: ennek most vége!
De azt mondják "minden vég egy új kezdet", úgyhogy NEM ÉR ELTŰNNI!

A konnektivizmus "szelleme" a Tenegen képzésben?

2010-09-16T10:43:00.000+02:00

A Tenegen projekt, vagy legalábbis annak a kísérleti képzésre vonatkozó része a végéhez közeledik, úgyhogy hamarosan elérkezik az elemzések, számvetések ideje. Majdnem a végéről visszatekintve egy lényeges személyes jellegű tapasztalat, hogy immár végérvényesen beigazolódni látszik azon prekoncepcióm, mely szerint valószínűleg nem fogom agyonblogolni magam.

Sokszor lett volna miről írni, de aztán valahogy általában a blog lett az, ami az elvégzendő feladatok körül leginkább háttérbe szorult, az idő múlásával aztán aktualitását vesztette a téma. Mindenesetre nem terheltem túl az érdeklődők RSS-olvasóját, de lassan be is fejezem ezirányú eszmefuttatásaimat, mert kezdem kicsit idiótán érezni magam, hogy egy blogbejegyzésben arról posztolok, hogy miért nem írok blogbejegyzéseket...

Ami az aktualitást illeti, ezzel a dologgal is elkéstem, de azért a projekt szempontjából mégiscsak meghatározó, hogy 2010. júliusában a külföldi partnereinkkel találkoztunk Budapesten és egy 3 napos szakmai összejövetel keretében beszéltük meg a tapasztalatokat. Nagyon sok érdekes és a jövőre nézve biztató dolog történt, melyek közül elmeháborodottságom okán engem leginkább az oktatási módszertanba beépíthető gyakorlatokkal kapcsolatos dolgok érdekelnek igazán. Meg az, hogy mit gondolnak minderről a gyakorló pedagógusok?

Erről, valamint a konnektivizmussal kapcsolatos tapasztalatainkról beszéltem a konferencián.

Hogy a konnektivizmus, mint olyan, hogyan került "látóterünk" középpontjába, az egy bővebb fejtegetésre igényt tartó kérdés, melyre most nem térnék ki; legyen elég annyi, hogy ebben jelentős szerepe van két, általam igen nagyra becsült embernek: Bessenyei Istvánnak és Kulcsár Zsoltnak. (Ezúton is köszi!)

Ami pedig a személyes tapasztalatokat illeti, azt az alábbi összefoglaló tartalmazza:

Publikáció megnyitása

Az előadáshoz tartozó magyar nyelvű prezentációt már nem ágyazom be külön, akit érdekel itt megtalálja. Az angol nyelvű prezentáció pedig - néhány további, találkozón bemutatott prezentációval együtt - elérhető a projekthonlap alábbi oldalán.

E-learning módszerek a hazai iskolák gyakorlatában

2010-09-10T11:39:00.000+02:00

A pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola ad otthont az E-learning módszerek a hazai iskolák gyakorlatában címmel megrendezésre kerülő konferenciának.

Időpont: 2010. október 1-2.

Az elmúlt időszakban a hazai oktatásügy központi törekvése volt, hogy a számítógéppel támogatott oktatás, a hálózati tanulás, az e-learning módszerek minél inkább integrálódjanak az iskolák mindennapi munkájába. Vannak jó gyakorlatok Magyarországon? Vannak konkrét iskolai tapasztalatok? Ezen a konferencián a tanárokat kérdezzük...

A konferencia a Tenegen képzésben résztvevő tanárok számára ingyenes!
További információk a konferencia honlapján!

Tehetség és zsenialitás

2010-03-10T02:00:00.001+01:00

Sir Ken Robinson TED-es előadásáról már eleget beszéltünk a Tenegen portálon, ezért nem fogom magamat ismételni, de a htk01 kurzus és egy az osztalyterem.hu-n zajló vita/párbeszéd kapcsán a téma megint aktuális. Az említett vitával kapcsolatban ott is írtam, hogy "Végre már egy pezsdítő kis igenis civakodás - háhh... Erre várok 5 hete!" Az ilyesmit tartom az egészt konnektivista mizéria velejének! Sava, borsa, amit akartok...

Szóval itt most főleg két tehetséges emberről lesz szó:
1. Ken Robinson
2. Mérő László

Ken Robinson előadása valóban sok izgalmas kérdést felvet, de nem árt tisztázni, hogy itt egy olyan (mondjam azt tehetséges) előadóról van szó, aki kb. a puhatestűek nemi életéről (már ha van ilyen) is sziporkázó előadást tartana kétszer két órában. Mert ehhez láthatólag ért! Megkockáztatom, erre született!
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden szava feltétlenül igaz. Pl. az a kijelentés, hogy "Minden gyereknek félelmetes tehetsége van" első olvasatra egész egyszerűen marhaság. Második olvasatra is minimum magyarázatra szoruló kijelentés, mert a tehetség, mint olyan, ugye nem egzakt fogalom, ergo mást jelent mindenkinek. Mindenesetre nekem ez a mondat így azt sugallja, hogy akkor minden emberben/gyerekben benne van valami látens zseni - ezt pedig (a zsenik nevében is) egész egyszerűen kikérem magamnak!

És akkor ezen a ponton eljutottunk Mérő Lászlóhoz, aki mintegy 5000 karakterben (egészen pontosan 5168 :-) olyan frappánsan (már-már zseniálisan) összefoglalta a tehetséggel és zsenialitással kapcsolatos kérdéseket, hogy egycsapásra minden világossá válik.

Három dolgot idéznék:

1. Mérő a tehetség fogalmával kapcsolatban például azt fogadja el, hogy "tehetséges az, aki többet tud, mint amennyit tanult". Sőt továbbviszi: nagyon tehetséges aki sokkal többet tud, mint amennyit tanult.

2. Hatásosan leírja, hogy milyen frusztrációnak van kitéve az "egyszeri ember", ha maga körül egy igazán tehetségest lát. Azt mondja:
"Világosan éreztem, sohasem leszek képes úgy látni a sakkot, mint akkori csapattársam, Sax Gyula (aki később nagymester lett), vagy a matematikát úgy, mint Lovász László. A sakkot viszonylag egyszerűen elintéztem azzal, hogy hamar abbahagytam a versenyzést, de a matematika tanult szakmám lett. Az egyetemen végig komoly szorongást okozott az érzés, hogy hiába csinálok akármit is a matematikában, ha a Lovász egyszer komolyan nekifekszik, egy-két hónap alatt megcsinálja az életművemet. Annyival tehetségesebb."

3. És végezetül mielőtt elkezdenénk magunkat marcangolni, hogy melyik tanítványunkban nem vettük észre azt a bizonyos lappangót, nem árt, ha tudjuk, hogy:
"A zseni egyedi és megismételhetetlen, más szavakkal: a zseni csoda. A csoda lényege, hogy nem következik semmilyen természeti törvényből, sem az ismertekből, sem az egyelőre ismeretlenekből; egyszerűen kívül esik azok hatályán. Nem lehet valakit zsenivé nevelni vagy tanítani."

Ha kedvet kaptatok volna mind az 5000 karakterhez, itt megtaláljátok!

Konnektivizmus, mint olyan...

2010-02-05T14:18:00.001+01:00

Nem szeretnék senkit összezavarni (magamat is beleértve), de az van, hogy elindult a HTK01 kurzus, melynek kapcsán a résztvevőknek (magamat is beleértve) ukázba adták egy szakmai blog létrehozását. Blognak itt van ez, így hát "adott a feladat, használttal beérni"; úgyhogy - szeretném azt hinni, hogy rám nem jellemző módon - ezúttal a könnyebbik végén fogom meg a dolgokat, ergo nem csinálok ezért most egy újat. Már csak azért sem, mert ezt sem írom olyan rendszerességgel, mint kellene...

Mindennek persze az (is) lesz a következménye, hogy a blog ezen bejegyzéstől számítva átvált egy ilyen "kvázi skizofrén" állapotba, ami az alábbiak mentén érhető majd tetten a gyakorlatban:

A Tenegennel kapcsolatos bejegyzések a jövőben "tenegen" címkével lesznek ellátva, míg
A HTK01 kurzussal kapcsolatos dolgok - meglepő módon - "HTK01" címkét kapnak. (ezt jól kifundáltam)

És akkor röviden a tárgyra!
Kucsi kérésére a résztvevők "egyfajta hipotézisként megfogalmazzák az álláspontjukat, asszociációikat, elvárásaikat". (Imádom az ilyen szavakat, mint hipotézis, meg asszociáció.)

Ám legyen - hipotézis 1: Mi a jóisten az a konnektivizmus?!

A konnektivizmus számomra nem más, mint az a hatalmas méretű, már-már önműködő és többnyire online eszközökben megnyilvánuló virtuális katyvasz, amiben generációm jelentős része (pedig még csak az X-ben vagyok) akaratlanul is leledzik. Ez a kurzus annyiban érdekel, hogy kapok-e értelmes (netán gyakorlati) választ (és NEM hipotézist) arra vonatkozólag, hogy egy konkrét oktatási folyamatban hasznomra válik-é bármilyen módon ez a webes tobzódás vagy sem?! Valami azt súgja egyébként, hogy igen, de azért vannak kételyeim...

Mahara

2010-02-03T09:47:00.000+01:00

Üdv a végeken!

Még egy kis információ a Mahara ePortfolió rendszerrel kapcsolatban.
2010. január 27-én a NIIF szervezésében megvalósuló ún. IPSZILON szemináriumok keretében volt egy egész napos diskurzus Mahara - komplex ePortfólió megoldás szabad szoftverrel címmel. Bár igazából semmi közöm a NIIF-hez, csak sikerült odapofátlankodnom, amiért ezúton is köszönet Pásztor Miklósnak, a Maharával kapcsolatos technikai infókért pedig Vágvölgyi Csabának.
Az előadáson vetített fóliákat, valamint az arról készült videókat megtaláljátok a NIIF Ipszilon projekt honlapján. (Ne légy rest az oldal aljára görgetni!)

Konklúzió:

1. A Mahara jó - tessék bátran ePortfoliózni, már amennyiben bujkál bennünk némi kis exhibicionizmus.

2. A Mahara furcsa - ePortfolió tekintetében minden OK, de elvileg ez egy közösségi oldal szerepét is betöltő huncutság, mindenféle csoportalkotásos, barátkozós-bejelölős, intézményes hókuszpókusszal és az ilyen esetekben megszokott egyéb mizériával. Az elkészült portfoliókban való keresés lehetősége viszont nagyon furcsa. Minden feltöltött portfolió-elemet, dokumentumot tudunk ugyan címkézni (tagekkel ellátni) de egyszerűen nincs olyan beépített keresési lehetőség (vagy csak én nem találom?), mely biztosítaná a portfolió-elemek címszavak mentén történő keresését.
Saját portfoliómban kereshetek címkék szerint, de más - akár teljesen nyilvános - nézeteiben, portfolióiban nem. MI??? Keresem a logikát. Van?

3. A Mahara egyszerű - a profiladatok és nézetek összeállítása technikailag tényleg "nem vesz ki sokat" az emberből, csak egy kicsit "nyakatekert" a logikája - ez utóbbi leginkább a "profil-portfolió-nézet" hármasság mentén érhető tetten. Ezt most itt nem részletezném - megtettem már pár helyen - csupán szeretném felhívni a figyelmet a segédanyagra, ami a Mahara használatát és a portfolióösszeállítás menetét mutatja be. Egyszerűen! Érthetően! Röviden!

Tehát: Mahara használatáról segédanyag a Tenegen Videótárban! (Vendégként bejelentkezve is elérhető.)

e-portfolió

2009-12-21T15:58:00.001+01:00

Most azért nem válaszolok itt arra a kérdésre, hogy mégis mi az az e-portfolió?! mert egyrészt (a Tenegen e-portfolió fórumában) már kifejtettem ezzel kapcsolatban, hogy kicsit olyan ez, mintha azt kérdeznénk, hogy mi kerüljön egy bemutatkozó weboldalra; másrészt meg tudja az a "hétszínű szitán keresztül szűrt sistergős ménkű"!

Viszont!

Igazán nagy kár lenne ezt a dolgot nem kipróbálni csupán azért, mert nem tudjuk mire való? Már csak azért is, mert olyan trendin hangzik: e-portfolió. Brrrr! Viccet félretéve, ígéretemnek megfelelően csináltam egy mintát: itt van, de nem biztos, hogy így kell kinéznie! Sőt, még az sem biztos, hogy hasonlóan.

Egyszóval: nem ígérek semmit és az sem biztos!

Voicethread

2009-11-16T15:14:00.000+01:00

A Tenegen portál videói között példálóztam az alkalmazás beágyazásával kapcsolatban, így ezek után már illik tényleg ide tenni valamit. Gondolkodtam, hogy a voicethread.com-on található krumplirajzolgatós példa legyen, ami nagyon tetszik, vagy ez a saját, bár ami azt illeti, úgymond kényszer hatására készült Tenegen-történetes, de aztán ez utóbbi mellet döntöttem. (Már csak azért is, hátha szaporodik benne a megjegyzések száma.)

Ja, és ha már történetmesélés, akkor nekem elsőre az ugrott be, hogy "a régimódi, ráérős történetmesélés hagyományait eleveníti fel". Emlékeztek még?

1. feladat

2009-11-12T23:56:00.000+01:00

Az első feladat értékelése

Bár már több fórumon megtettem (hiszek a pozitív visszacsatolás erejében) nem vagyok rest, itt sem megdicsérni benneteket kedves csoporttagok! Igen tartalmas munkák születtek ebben a meglehetősen szubjektív témában, mely a "Miért éppen e-learning?" hangzatos címet kapta.
A feladatotok az volt, melyet a regisztrált 12 csoporttag közül hatan elvégeztetek, hogy írjatok egy rövid összefoglaló munkát eddigi e-leraninges tapasztalataikról, elképzeléseitekről.

A csoport összetétele meglehetősen heterogén (korban, munkahelyi, pedagógiai tapasztalatban - van köztetek sok éve tanító alsós tanító, pályakezdő tanító, középiskolai tanár, főiskolai tanársegéd), így különösen érdekes volt olvasni tapasztalataitokat, véleményeteket, megélt vagy megélni kívánt pedagógiai módszereiteket.
Megpróbálom összefoglalni a munkáitokból leszűrt gondoltaitokat egy-egy kérdéskör köré csoportosítva azokat.

Fény derült rá, hogy tudatosan, vagy véletlenül, akarva vagy akaratlanul már valamennyien foglalkoztatok az e-learninggel. Legfeljebb nem neveztétek nevén. Sokan látjátok a benne rejlő lehetőségeket, melyek az egyes szakterületeken még kiaknázásra várnak. Van aki felzárkóztatásra, korrepetálásra, fejlesztésre, tananyag készítésre használná szívesen, vagy a reál tárgyak iránti érdeklődés felkeltésére. Olyan is akadt közületek aki a benne rejlő előnyökből (kötetlen időbeosztás, szabad választási lehetőség a tartalmak között, az elsajátítás módját, és idejét maga határozza meg az ember) kovácsolna saját pályáján hasznot.

És többen közületek a gyakorlati alkalmazására kíváncsiak, arra, hogyan alkalmazható a közoktatásban, hogyan a gyógypedagógiában. A fent említett célokhoz valamennyiőtök egyfajta praktikus tudást szeretne kapni, olyan keretek között, ahol egymástól is tanulhattok elsősorban megélt pedagógiai tapasztalataitok megosztásával.(Nagyon találó volt a képzés "módszertani vásár"-ként való aposztrofálása, mely az egymástól tanulás lehetőségére utalt)
A képzéssel kapcsolatos céljaitok között szerepel még az is, hogy átlássátok és tudatosan használhassátok azt a rendszert, mely lehetőséget biztosít számotokra, hogy tanárból tanulóvá váljatok. Maximális célként megfogalmazódott nem egy dolgozatban az is, hogy az itt megszerzett tudást, elsősorban gyakorlati fogásokat képesek legyetek beépíteni későbbi pedagógiai munkátokba.

A hálózati tanulás kérdése már jobban megosztott benneteket, aszerint, hogy milyen korosztályt tanítotok. Az alsósokat tanítók kiemelik, hogy az általuk tanított korosztálynak még nagyon fontos a személyes kapcsolat a tanítóval, az állandó minta, míg a felsősök, felnőttek nyitottabbak a valamivel (nem feltétlenül) személytelenebb hálózati tanulási formákra. Irigylésre méltó adatok derültek ki egy-egy iskoláról a hálózati oktatáshoz szükséges tárgyi feltételek kapcsán. Van olyan intézmény, ahol minden tanteremben van aktív tábla, internet hozzáférés, minden pedagógus rendelkezik saját laptoppal, melyet tanórára való felkészülése során használhat. Tanítványaitok nagy része rendelkezik internet hozzáféréssel, gyakran kérnek segítséget (akár versenyre való felkészítést is) emailben, msn-en vagy más közösségi fórumokon. Sokan közülük szívesen készítenek PowerPoint-os bemutatókat. Akad köztetek olyan (már utaltam egy jó kis óralátogatásra) aki a napi óravezetésében szívesen használja a hálózati tanulás lehetőségeit, itemekre bontott feladatokkal segíti tanulói munkáját. Persze mindannyian tudjuk, hogy így az órákra való felkészülés nehezebb, időigényesebb, nagyobb körültekintést igényel. De lássuk be megéri.
Azzal kapcsolatban, hogy van-e fogadóképes kereslet a diákok részéről egybehangzó Igen volt a véleményetek.

A videó kapcsán is nagy volt sajnos az egyetértés. Ti is úgy látjátok, hogy van igazság Ken Robinson előadásában. Sok esetben csak a gyerekre, és a lényegre nem marad időnk az adminisztráció, a külső elvárások, tantervi előírások mellett. Nem marad idő a kicsik számára oly fontos játékra, nincs már meg az átjárhatóság, tantárgyi koncentráció az egyes tantárgyak között.
Bár látjuk valamennyien a pedagógiai módszerek elavultságát, mégis az az általános tapasztalat, hogy nehezen motiválhatók a pedagógusok ("igen ellenálló fajta"), követjük inkább a "jól" bevált módszert, és a tudás alfájaként és omegájaként tetszelgünk ahelyett, hogy egyenrangú partnerekké, szellemi irányadókká válnánk.
A változtatás szükségességét e téren mindnyájatok megfogalmazta, és ahogy szavaitokból kivettem a megvalósítás mezsgyéjére is szívesen lépne, akár az e tanfolyam kínálta lehetőségek segítségével.

Első hetek

2009-11-10T23:19:00.000+01:00

Egy kis szubjektív összefoglaló

Megpróbálom röviden összefoglalni a Tenegen oktatási portálon eltöltött első 2-3 hét tapasztalatait, természetesen a 2. csoportra vonatkozólag.

Elvben 14 fő alkotja a csoportot, a gyakorlatban 6 aktív felhasználó + 2 tutor. A fennmaradó 6 fő közül 1 felhasználó ténylegesen nincs jelen a portálon, a többiek bejelentkeznek időnként, de lényegében „láthatatlan” megfigyelőként vannak jelen, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy nem vesznek részt a munkában, nem adnak be feladatokat és nem kommunikálnak.
Ami az aktív csoporttagokat illeti, általuk (általunk) létrejött eddig 7 külső blog (ezt is beleértve), 6 beküldött feladat (TC01A02) és sok-sok fórumbejegyzés.

A következő néhány napban az együttműködés és a közösségi munka szempontjából a legfontosabb a csoportfeladat sikeres megoldása lenne, melyhez mindenképp szükség lenne az eddigieknél aktívabb együttműködésre a csoportfórumon!

Bizakodó vagyok…

Gondolattérkép

2009-11-09T15:20:00.000+01:00

Sziasztok!

Az ún. gondolattérképek (mindmapping) kapcsán felkerült a portálra (Videótár) néhány rövid videó-segédlet a MindMeister nevű online alkalmazás használatáról, lehetőségeiről. Így első - na jó, valljuk be, esetemben inkább már második - ránézésre az oktatás számos területén használható dologról van szó, remélem a ti fantáziátokat is beindítja.
Blogjaitok olvasgatása közben hamarosan online gondolattérképek tömkelegével szeretnék találkozni a legkülönbözőbb témákban a molekuláris biológiától kezdve az elektromágnesességen át a méltán híres vogon költészet sajátosságaival bezárólag.
Na jó, a viccet félretéve, a bejegyzés igazi célja, hogy megnézzem, hogyan lehet a gondolattérképet (a változatosság kedvéért egy Tenegen portálról szólót) ide beágyazni.

Íme:

Már megint 2.0

2009-11-03T11:58:00.000+01:00

Sziasztok!

Addig-addig sulykoltuk a blogírással kapcsolatos érveket pro és kontra, hogy végül kénytelen vagyok én magam is belekezdeni egybe, holott közismerten nem vagyok az a kitárulkozós típus. Na de sebaj...

Elöljáróban 1-2 információ:

A címben szereplő 2.0 jelen esetben nem az internetes kommunikáció elsőszámú üdvöskéjévé vált "webkettő" kifejezést takarja, hanem egy utalás csupán a Tenegen képzés 2. számú csoportjára.
Az 1. pontból adódóan az alább (vagy fentebb - majd még meglátom) megjelenő bejegyzések elsősorban az említett csoport érdeklődésére tarthatnak - remélhetőleg - számot, de ha már web, meg blog, meg ráadásul 2.0 is még, akkor legyen mindenki számára nyitott. (Csak aztán ne mondjátok, hogy nem szóltam előre!)
Az írott kommunikációt illetőleg már a 2. pontban is látható, hogy előszeretettel alkalmazok olyan - helyenként nyelvtanilag is helytelen - megértést nehezítő és idegesítő formulákat, mint pl. (zárójelek) és ilyen - gondolatjelszerűségek közé írt - mellékes megjegyzések. Ezeket próbálom minél inkább leredukálni, de elég nehezen megy és már most is komolyan visszafogtam magam! (tényleg)
Mivel tehát végső soron ez egy (közös munkánkkal kapcsolatos) összefoglaló jellegű csoportblog kellene, hogy legyen, így a témákat illető kicsapongásaimtól is igyekszem megkímélni mindenkit!

Üdv!